Nefermenu kormányzó sírtemplomának kutatása Thébában

1995-ben kezdődött a 184. számú sziklasír kutatása a Khokha domb déli lejtőjén, Fábián Zoltán Imre egyiptológus vezetésével. Nefermenu kormányzó nyughelye és sírtemploma áll itt, mely a 19. dinasztia második felében készült, feltehetőleg II. Ramszesz uralkodása után. A kutatás az úgynevezett "Khokha-csoport" sírtemploma- inak összehasonlító vizsgálatára irányul. Ezek közé tartozik a korábban Kákosy László és munkatársai által feltárt Dzsehutimesz-sírtemplom (TT32) is, továbbá Tyai, Merneptah királyi írnoka (TT23), a szintén kormányzói családból származó Nebszumenu (TT183), továbbá Ipij, a királyi marhák felügyelője (TT264), sziklaszentélye és sírja, valamint a 370. számú sziklasír, melynek tulajdonosát egyelőre nem lehet biztonsággal azonosítani.

E közeli, sziklába vájt emlékek építészeti és díszítési elemeikben és szerkezetükben igen hasonló motívumokat tartalmaznak. Az oszlopos előudvarokból nyíló, a sziklába vájt és a hagyományos T-alaprajzot mutató, általában háromhelyiséges kultuszhely falainak díszítése a "Khokha-csoport" tagjaiban jellegzetesen letisztult formában, egymástól határozottan elkülönített, vízszintes ábrázolási sávokban készített festett domborművekben jelenik meg. Jellemző tartalmi elemei egyrészt a Halottak Könyve 145. fejezetének, valamint a Szájmegnyitás rítusainak domborművei és hieroglif szövegei, továbbá olyan jelenetek, ahol az elhunytnak mutatnak be áldozatot. A tulajdonos kultuszhelyének kiemelt jelei a kettős álajtók és az elhunyt tulajdonos szentély-keretben ábrázolt félszobrai. Az elhunyt sírja mellett kultuszhelye is volt tehát itt, s a díszítés a túlvilágra jutás motívumsorozatait is hangsúlyozza, melyeket úgy szerkesztettek, hogy a kép- és felirat sorozatok következetesen a sírtemplom belső része, szentélye felé irányulnak.

A szentélyek főtengelyében vájt, emelt fülkében - a korábbi sírkápolnákkal ellentétben - nem a tulajdonos és családja szobrai láthatók, vagy rekonstruálhatók, hanem Oziriszt, vagy más istenségeket ábrázoltak. A sírtemplom az Amarna-kor után tehát egyben isteni szentély is volt. A tulajdonost és családját itt szabadonálló szobrokon ábrázolták, amint Dzsehutimesz két előkerült szoborcsoportja is ezt bizonyítja.

A sírtemplom-csoport több tagjának díszítése, így Nefermenu kormányzóé is, a Szokarisz istenhez való vonzódásra utal, mely a korszak vallástörténeti kutatásában jelent új elemet.

A "Khokha-csoport" sziklatemplomainak harmadik helyiségéből, a szentélyből, balra, a kultikus tájolás szerint "délre" nyílik az a hosszú, 1,10-1,20 m széles, embermagasságú, úgynevezett lejtős, vagy kanyargós folyosó, mely a gránitszarkofágokatt rejtő sírkamrához vezet. A szentélyt és e folyosót Nefermenu kormányzó részben beomlott és elfalazott sziklaszentélyénél is sikerült azonosítani egy, a domb felsőbb szintjén lévő, régebbi, a 18. dinasztia korából származó sír (TT 241) előtt. Ezen a helyen a korábbi kutatások önálló sírt feltételeztek. A feltárás 1998-ban itt, a törmelék által eltorlaszolt folyosóban is megindulhatott, s a kormos falak azt mutatják, hogy a sziklaomlást követően önálló bejárattal rendelkező folyosó az idők során lakóhelyül is szolgált. A törmelékből előkerült leletek, többek között koporsó- és papirusz-töredékek is arra vallanak, hogy a folyosó és a sírkamra az eredeti temetkezést követően a későbbi korokban is temetkezőhelyül szolgált, de azt feldúlták, kifosztották, a gránit szarkofágot, fa koporsókat összetörték, a múmiákat szétdarabolták.

Az újabb kutatás egyre inkább azt mutatja, hogy a korszak előkelőségeinek emlékműveihez, az előudvarokkal ellátott sziklaszentélyen és a mélyen a sziklába vágott sírkamrán kívül, a domboldal felsőbb szintjén kőből, vagy vályogtéglából emelt, piramisszerű építmény is tarozott, melynek kamráját a kultuszhoz kapcsolódó festmények díszítették. Ennek maradványai lehetnek a Nefermenu sírtemplom kutatása során előkerült festett vakolattöredékek is. Ilyen piramis maradványait 2001-ben sikerült feltárni, mely -bár feliratos emlékek nem kerültek elő - feltehetőleg Nefermenu kormányzó sírtemplomához tartozott.

Nefermenu kormányzó, aki emlékművét a temetőkerület legrégebbi ismert sírjainak, óbirodalmi kormányzók sírjainak közvetlen szomszédságában készíttette, karrierje során több funkciót is viselt. Felirataiban leggyakrabban a képzettségére utaló királyi írnoki címet és a legmagasabb rangját jelölő, a "Déli Város (Théba) kormányzója" címet említi. A feliratokból kitűnik, hogy karrierje Amon isten birtokaihoz kapcsolódott, ahol különböző gazdasági funkciókat töltött be. Volt Amon magtárainak felügyelője és Amon birtokának elöljárója is. Az állami hierarchiában is kapott fontos megbízásokat. A "Két Ország urának fő adószedője" címe feltehetőleg arra utal, hogy értékes zsákmányszerző expedíciót vezetett, s viselte az "ezüst- és aranyház elöljárója" címet is, mely az állami kincstár, a pénzügyek irányítására utal. Mint más újbirodalmi thébai kormányzók, Nefermenu is ellenőrzése alatt tartotta a nyugati part egyik legfontosabb szentélyét: I. Amenhotep fáraó halotti templomában ő volt gazdaság elöljárója. E címei mellett többször is említi, hogy a thébai istenek ünnepi körmenetét vezette.