Az angkori ZEMP-ről

Világörökség listára felvett műemlékek hatékony védelme világszerte kényes probléma. Ezek az építmények a ma élő emberiség társadalmi-gazdasági környezetének szerves részét jelentik. Ezért a védelem és a róluk való gondoskodás számos összetett kérdést vet fel, melyek a régészethez, építészethez, vízrajzhoz, üzleti tevékenységekhez, turizmushoz területfejlesztéshez és a joghoz kapcsolódnak.

Ez a felismerés késztetett egy 25 nemzetközi szakértőből álló csoportot 1992-93 évben arra, hogy kidolgozza a Zónakialakítási és Környezet Kezelési Tervet (ZEMP) az UNESCO számára és alkalmazza ezt az angkori régészeti lelőhelyekre Kambodzsában. A tanulmány, mely számos szakterület kutatási eredményeit tartalmazta, egy jól alkalmazható módszertana volt az adatgyűjtésnek, adatelemzésnek és az adott régészeti lelőhelyekre vonatkozó megoldásokra tett javaslatot. A téma új megközelítése új eszközök bevonását követelte meg. Az adatok roppant nagy mennyiségének kezelése és elemzése a hagyományos módon már nem volt tovább lehetséges. Itt volt az a pont, ahol a számítógép segítségét igénybe kellett venni, az informatika dinamikusan fejlődő új ágával, a térinformatikával együtt.

Az Angkor számára készített ZEMP arra összpontosított, hogy meghatározza a régészeti lelőhelyekre nehezedő nyomás elviselhető szintjét, mely a turizmusból, a mindennapi társadalmi tevékenységekből és a környezeti hatásokból származik. Javasolt továbbá egy jogi keretet és közigazgatást, hogy a területet jó állapotban kezeljék és védjék a jövőben. Ezt támogatandó, egy átfogó térinformatikai rendszer készült, mely a legkorszerűbb módszereken alapult, hogy segítse a minden szakterületre kiterjedő adatgyűjtési munkát, a változásvezetést, elemzést és jelentéskészítést.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a régészeti kutatás két fő problémája napjainkban a szabványos módszertan hiánya és a meglévő régészeti adatbázisok közötti összeegyeztethetetlenség. Szerencsére, a ZEMP pozitív választ tud adni mindkét kérdésre. Ezért azokon a területeken, ahol a hatóságoknak a problémák ugyanolyan összetettségével kell szembenézniük, mint a kambodzsai társaiknak, legalábbis a ZEMP irányelvek bevezetésére vonatkozó alapos megfontolás felettébb javasolt.

A sors iróniája, hogy a világhírű régészeti helyszínekre leselkedő két legnagyobb veszélyforrás az agresszív turizmus áradata és a helyi lakosság, mely saját megélhetését a műemlékek létezéséből szerzi. Eléggé sajnálatos módon, az efféle magatartás nem ellenkezik a mindennapi emberi viselkedéssel, azonban semmiféleképpen nem fogadható el normálisként.

Az ökológiai és gazdasági folyamatok irányultságában megengedett spontán jelleg biztosan negatív visszahatást eredményezne a régészeti örökségre nézve. Itt nincs semmi keresnivalója a szabadpiaci elméleteknek, azonban egy meggondolatlan beavatkozás a helyzetet könnyen még rosszabbá teheti. Ennél fogva a szabályozás szükségessége több mint nyilvánvaló. Alapos környezeti hatás tanulmányok eredményeként, a körültekintő jogalkotás eszközeivel jogi keretet és hatósági intézményeket kell felállítani, hogy biztosítani lehessen a műemlékekre nehezedő nyomás elviselhető szintjét, mely a természetes és mesterséges környezet hatásaiból származik.

Ennek az új és komplex megközelítésnek az alapelve az, hogy a régészeti maradványok nem vehetők ki a környezetükből, de a rájuk ható hátrányos hatások csökkenthetők, vagy az okok megszüntethetők.

Először is, a meglévő környezet sokoldalú feldolgozásával fel kell mérni a kiinduló állapotot, hogy lehatároljuk a területet, összegyűjtsük az összes adatot, melynek jelentőssége van a további feldolgozáskor és rendszerezzük valamennyi információt, melyek használhatók a későbbi munkához. A második lépés az adatok alapos elemzése tekintettel a lehetséges kapcsolatokra. Ez a tevékenység segít felismerni a meglévő környezeti tényezők közötti összefüggéseket, rávilágít a fő veszélyekre és meghatározza a megteendő intézkedések sürgősségének sorrendjét. A következő lépés a kulturális örökség védelméről szóló javaslatok rendszereinek biztosítását, az ökológiai feltételek szükséges átalakítását, a pénzügyi szempontokat, a turizmus és az üzleti tevékenységek elfogadható szintjét, stb. célozza meg. A jogi és szervezeti háttér megvalósítására szolgáló indítványok ennek a fázisnak nagyon fontos részét alkotják, hogy elérjük a végső célt, egy környezet kezelési terv kidolgozását. Végezetül a tények és javaslatok egy jelentésben kerülnek összefoglalásra, amely elméleti és gyakorlati kézikönyvé válhat a helyi hatóságok számára az irányelvek gyakorlati bevezetéséhez.

Az adatgyűjtés hatékonyságának fokozásához és a számos szakterület által szolgáltatott adatok elemzésére szolgáló, szabványosított felület kialakítása érdekében a térinformatika alkalmazása felettébb javasolt.

A ZEMP. -nek nevezett módszertant először az angkori világörökség helyszínén alkalmazták Kambodzsában. A tapasztalatok szerint a kiemelkedő régészeti értékekkel rendelkező nagy kiterjedésű területek kezelhetők nagyon hatékonyan ezzel a módszerrel.

Bárki megkérdezheti, hogy miért beszélünk erről a témáról ilyen sokat. Végül is, a fő cél ugyanez, vagyis megvédeni a régészeti örökséget valahogyan, nevezzék ezt ZEMP-nek, vagy bármi másnak. Igen, azonban ez csak részben igaz.

A régészeti lelet kezelés hagyományos szemlélete az esetek többségében megelégszik egy nemzeti régészeti törvény általános előírásaival. Még a régészeti lelőhely leltárakban is nagyon rövid szakaszt szánnak a környezeti hatásokra.

Az egész szakmai szemlélet csak a régészet tudományos értékeire összpontosít és a lelőhelyek védelmének kérdését elintézettnek tekintik a konzerválási tevékenységgel. Nem túl sokat törődik a változó, romboló környezeti hatásokkal.

A ZEMP egészen más. Alapgondolatát abból a tényből meríti, hogy a műemlék környezetével szoros társadalmi-ökológiai kapcsolatban él. Minél kevésbé ártalmas hatások képesek elérni a védett helyszínt, annál hatékonyabb a védelem maga. Ezért a terület a maga teljes komplexitásában kielemzésre kerül és a védett lelőhely körüli zónakialakítás alapján a megengedett és tiltott tevékenységeket meghatározzák. Továbbá jogi keretet és helyi hatósági ellenőrzést szánnak annak biztosítására, hogy lehetőség nyíljon a napi megfigyelésre, változásvezetésre és beavatkozásra, ha szükséges.

A ZEMP-nek leltár funkciója is van. A nyilvántartott műemlékeknek ez a leltára mindenféle leletmentési műveletet elősegítene. Ez egy olyan nyilvántartás, amely nyitott a bővítésre. Bármilyen új adat, amely leletmentő ásatásokból vagy műemlékek restaurálásából származik, integrálható az adatbázisba. Továbbá a környezeti adatbázis lehetővé tenné, /amely fontos szempont az eredeti táj jelleg rekonstruálását és így helyezné a régészetileg visszaállított műemlékeket a korábbi környezetébe. A probléma kezelés és megoldás ilyen komplex megközelítése teszi a ZEMP-et annyira izgalmassá.